Seri mindjárt a homlokára csap, ha nem az enyémre, 'vaze, ez rólam szól'. Nem Seri, nem. Ebben minden benne van, illetve mindjárt minden benne lesz.

Kezdve azzal, hogy az év egyik legnagyobb bulija, a Szilveszter az utolsó órákban fixálódik le pontosan. Ugye, rohanó világ. Vagy a vonat indulása előtt 10 perccel villan az eszembe a pályaudvar felé, hogy de majom vagyok, otthon hagytam, mi lesz velem. De ide tartozik az is, hogy manapság már 2-3 telefonnal rohangálunk a zsebünkben, és természetesen mindent meg tudunk magyarázni, főleg magunknak, hogy erre miért van szükségünk. Vagy hogy miért kell 1-2 évente lecserélni ezt a kis kütyüt. Sebaj, van, aki az autókat cserélgeti ugyanígy. Van munkába járós autó, hétvégi telekre járós autó, családi túraautó, meg valakinek van wc-re menős is. Ugyanígy használjuk a telót is. Erre kapjuk az smst, arról írjuk az smst, a harmadikról meg telefonálunk.

De most úgy bővebben kifejteném, mit is értek igazán telefondrog alatt. Igen, ha budira megyek, akkor is nálam van, sőt, zuhanyozás közben is ott figyel egy karnyújtásnyira. Na jó, azért kaja közben ki szoktam nyomni ha keresnek, de csak mert tudom, hogy anyáék úgy néznek rám. A szüleink, nagyszüleink ilyen mondatok hallatán lemarják az arcukat, úristen, hogy lehet ez ennyire fontos, mikor az ő idejükben nem is volt és mégis éltek emberek. Ez így igaz. Meg lehetett beszélni egy héttel előtte is azt a Szilveszteri összejövetelt, mindenkinek elosztani a munkát, feladatokat, Józsi, te hozol pálinkát meg pezsgőt, Marika süt tortát, én meg lemegyek a piacra csillagszóróért. De hol vannak már azok az idők? Sok ember még két órányit sem tud előre gondolkozni, nem hogy egy hétre. Felgyorsult az élet - á nem, ez borzasztó közhely. Inkább csak rohadtul nem bírunk várni három percet se semmire, mindig elérhetőnek kell lennünk, vagy ha nem.. őszintén, még szarul is érzem magam. Ú biztos pont most fognak hívni, ez már csak olyan, mint nyaraláskor is gyorsan megnézzük, hogy merre van a legközelebbi internet café - a biztonság kedvéért. Mert milyen égető érzés is, hogy ha a tengerből kijövet beugrik, hogy basszus már két napja nem néztem meg az e-mailjeim, biztos írtak már vagy harmincan.

Na de na, most telefonok. A mobilitás jelképe, amiről nem tudjuk elhinni, hogy nekünk valójában nem is kell a legújabb, nanoűrteleszkópos molekuláris chipbeültetéses bigyó, ami gondolatokkal működik. Jaj apa, te úgy le vagy maradva, te még smst se írsz, nagyapa, rólad nem is beszélve, neked meg hogy nem jut eszedbe, hogy legalább bekapcsold reggelente.

A telefon, ma egy drog. Egy egyszerű drog. Amire egyre fiatalabb korban szoknak rá, merthogy a szomszéd is olyat vett a gyerekének a tizedik szülinapjára. De nem azt a csicska húszezrest. Abban még empéhárom sincs. Nekem kell bele blútúsz, mert akkor tudom átküldeni a tanárnő seggéről készült fotókat óra közben a Ricsi telójára.
Nekem nem dolgom, hogy kitaláljam, mi a megoldás. Ez egy ilyen kor, gyerünk, fussunk együtt. Nem mondom hogy jó ez a futás, de mindenképp jobb, mintha lovon járnánk és levélben futárral üzennénk. A többi, a privát élet, hogy olykor megmaradjunk magunknak is, kicsit távol mindenkitől, ahhoz

Pillanat smst kaptam, na majd később befejezem.

-laslo-