Azt már tökre megszokhattuk, hogy este, meg éjszaka tele van a város részegekkel. Ezek többnyire szelíd jószágok, nem mondom, mi is mászkálunk egy-egy buli alkalmával egyik helyről a másikra. Mert ugye, mint szegény deák, külön van az alapozó vendéglátóipari egység, és külön a partyhely. Pesten még ezt jobban is meg kell válogatni, ha nem akarod, hogy a bugyid is rámenjen. Otthon, Miskolcon viszont olcsóság van.
Akad persze egy-két holdkóros este felé, akik szívesen odamennek hozzád kiönteni a lelküket, meg elmesélni a hányatott sorsukat, és az istennek nem bírnak leakadni. Még te érzed magad kényelmetlenül, ha le akarod rázni, de a búcsúzkodás is még 10 perc, mert jólnevelt úri létemre nem mondhatom neki hogy pusztuljgurulj, hanem figyelmesen végighallgatom a Diósgyőr-Himnuszát, csupán az okozza a nehézséget, hogy nem akarom összenevetni a szerencsétlen arcát.
Megfigyelhetőek azok az egyedek is, akikre az alkohol hatása egészen speciálisan installálódik, pontosabban a telepítés befejeztével az illető lefagy, eldől. Némi próbálkozás van ugyan a talpraállásban, ám ez többnyire sikertelen, és az emberünk inkább hamar feladja a harcot, bealszik. Ez még mindig lightosabb, mint aki agresszorkodik, és magadban azon imádkozol, hogy ne vegyen észre, hogy ott mész el mellette, vagy legalább ne találjon semmi kivetnivalót rajtad.
Ez eddig mind este. A reggeli verziója ennek pl. a kisboltokban, mikor munka előtt betér a jólelkű, és kér egy doboz cigit, egy pár zsemlét, khm. mm..meg egy Betyárszilvát - a végét így elmorzsolva. Vicces, ez a Betyárkörte, a Betyárszilva meg mittudomén mik vannak, gyorsasságban a világrekordot döntögetve fogynak, legalábbis a boltból kikerülve kb 5 másodpercig élnek, majd a kiürült fiolák landolnak jobb esetben a legközelebbi kukában. Bár ha most itten Magyarországra gondolunk, ahol a sok cigis fattyú 1 métert nem tesz meg a szemetesig, hogy elnyomja, hanem bedobja a busz/villamos alá, amit meg még sikerült elfogyasztania azt vígan kiengedi a zárt buszon, hát.. De ez most nem ide tartozik. Ez külön megér majd egy írást, de azt majd később.
Ott tartottam, hogy lényeg a lényeg, hogy ma a villamoson egy új fajt fedeztem fel. (Érdekes ez a 24-es villamos, talán azt is lehet mondani, hogy Budapest esszenciája azon utazik, a különféle szubkultúrák legszínesebb példányai sorakoznak fel. Kínai face nagy zsákokkal, fekete férfi aktatáskával, arabok szakállal és szövetkabátban, homeless Penny Marketes szatyorral, cigány roma gádzsó a csajával, de ott van még a munkásparaszt festékes nadrágban, a jólöltözött kurvabüdös ember, és a mogorva öreg néni, aki csakazért sem ül le a felajánlott helyre. Mindez akár egy időben, vagy felváltva, csak itt, csak ezen a vonalon.) Az új fajra visszatérve tehát, merthogy egyben egy új társadalmi szegmens mutatkozott be a 24-es palettáján, az a részeg diplomata. Komolyan, lehet csak én vagyok ennyre naiv, de ilyent nemigen látni általában. Különös találkozás volt, ahogy ott ültem és megállt felettem, valahogy az ösztöneim azt súgták, valami nem stimmel. Óvatosan a szemem sarkából megláttam a szörnyű valóságot: a csávó a kapaszkodóval tartotta a villamost.. egy kézzel. Tudtam, nem lesz jó vége, de még egy megálló, ki kell bírni! A táskájával meg-meg bökte a térdem, amit igyekeztem nem venni tudomásul. A kitartásomnak az lett az eredménye, hogy nem csak én, de ő is kibírta azt az egy megállót összeomlás nélkül, és ugyanott szállt le ahol én. A kicsekkolással persze akadtak nehézségek, hát igen, lássuk be, szűk az a hely.

Várom a következőket: részeg kismama easyrider babakocsival, részeg nagymama közveszélyes krumpliszsákkal, és azt hiszem nem maradhatna ki egyszer a beszívott villamosvezető sem.

-laslo-