2004. május 1. e ööm, e bódottá, EU tagok lettünk. Milyen tiszta király is az életünk, elég a személyi, ha hétvégén leruccanunk Szlovákiába síelni, de már nemsoká az se kell, meg emellett azért kicsit több pénz jut ide is, meg amoda is. Nem, most nem azt szeretném boncolgatni, hogy ki mit lop el a politikus pajtások közül. Sokkal inkább azt, hogy mi, magyarok mennyire vagyunk képesek felzárkózni a nagy Nyugathoz. Sokkal inkább semennyire, bár ahogy kedves jó barátom mondaná, ez a határérték felülről közelít a nullához, pozitív tartományban. Hu, remélem jól írtam. Ebben a felzárkózásban nekünk embereknek van még mit tenni, és azt hinnénk, a nagy nyugati multicégek egy kicsit ebbe besegítenek. Mondjuk például milyen izgalmas is, hogy a Cora-ban automata üvegvisszaváltó van, az ember csak pakolja be az üvegeket, ami nem tetszik neki azt visszadobja és kiírja, hogy hülye, és a végén megnyom egy zöld izét és kiveszi az igazoló blokkot. De pl a Coca Cola automaták is megújultak, látványos show-elemekkel teletűzdelt kóla kidobást láthatunk, ahogy a robot futószalagos polc felemelkedik, hogy a 0,5-ös üveg rázuhanjon, majd alábbereszkedve a kiadótartóba zuttyantsa bele az áhított löttyöt. Kár, hogy azt a részét nem látjuk, mikor a manók egymást felgyújtva ágyúból kilőve körbetáncolják és rádarálnak egy hóembert. De még ide sorolnám példának okáért, hogy ne csak gépekről legyen szó, az egyre több környezetbarát, vagy környezet megóvási projectet, hol? Szinte mindenütt.

Eddig a csupa csupa jó példa. Ma azonban egy olyan meglepő észrevételt tettem az egyik szintén nagy muticégnél, hogy a szemem kiesett majdnem. Nevezetesen a Keletinél lévő Burger Kingbe tértünk be csemegézni, mert most ilyen kuponos akcióval egész olcsón jól lehet lakni. Rendelés le, kupon oda, ár megmondva, kártya elő, mint egy jólszituált német turista, majd ledöbbenés: csak az Oktogonnál lévő Burger Kingben lehet kártyával fizetni! Sehol máshol Budapesten. Még az Árkádban se, pedig az egy baszomnagy bevásárlóközpont, gondolná az ember, hogy talán csak-csak felszerelték a technika ezen vívmányával. De nem, és nem. Elég egyet lépnünk nyugatra, mondjuk a sógorokhoz ellátogatni, ahol a piaci kofa nénike oldalán is szinte ott lifeg a kártyalehúzó. Hát igen, messze van még Amerika.. Nembaj, talán majd nekünk is lesz egyszer, eljön majd a mi időnk, mikor csillogó szemmel étkezésre betérve bármelyik nagyobbacskának mondható gyorsétteremben nem csodálkoznak rá az emberre, ha merészel kártyát előrántani.
Addig is, marad a magunkba mosolygás, szentségelés, és újra mosolygás, hogy vajon a sorban mögöttünk álló 6 tagú család + 2 nagyszülő vajon hozott-e elég kápét. Mondjuk egy pár darab Szent István, vagy netán Deák arcképes zöldhasút.

-laslo-